Amikor minden zavaros

Ne haragudjatok, nem tudtam folytatni a történetmesélést. Az utóbbi időben nagyon összetörtem. Volt több mély pontom is, ami miatt, még mindig nem érzem magam késznek arra, hogy Cüneytről írjak. A napok, és a hónapok egyre csak telnek, én mégsem jobban, hanem egyre rosszabbul vagyok. Tudom, a következő gondolatokért sokan baromnak fogtok titulálni, de az exem hiánya egyre mélyebbre húz a mocsárba. Nap, mint nap eszembe jut a férfi, akit gyűlölnöm kéne. Ha mélye a szívembe nézek, valahol tényleg gyűlölöm, de emellett ott bújik egy másik érzelem is, a szeretet. Ha újra találkoznánk, sírva a szemébe néznék, és könyörögnék, hogy mondja azt, hogy az eddigiek csak hazugságok voltak. Öleljen át, könyörögjön, hazudjon (ahhoz úgyis ért), és hagyja, hogy megbocsájtsak. 

Talán a lehetetlen hangulatomhoz az is hozzásegített, hogy két hónap múlva életem első szerelme megnősül. Az a pasi, aki az égre esküdött, hogy ásó, kapa és a nagyharang fog csak minket elválasztani! 

Tudjátok, nem vagyok beképzelt... De ez az ember, egy drogfüggő, strici bűnöző, ronda, mint az állat, és ostoba, mint a f*sz. Én nem vagyok hülye, remélem túlzottan ronda sem, fiatal vagyok, ambíciókkal telve. De mindezek dacára, mégis képes volt rongyként használni. A lelkembe gázolni, tönkretenni, kihasználni, a szüleim ellen hangolnki, végül pedig még a lábát is belém törölte. Nem tudom, hogy gondol-e még rám, és ha igen, akkor van-e lelkifurdalása. Bár kétlem, mert még lelke sincs. 

Az utolsó alkalommal, amikor lebuktam a családom előtt, hogy még mindig kitartok emellett a gyökér mellett, apukám drasztikusabb módszerekhez folyamodott. 

Cüneyt ,,nagybácsikájának" a felesége rendőr, (marshall) ezzel rendőrségi oldalról támogatja a szervezetüket. Apukám a rendőr kapcsolatain keresztül őt hívta fel, és elmesélt neki mindent Cüneytről. Megfenyegették a nőt - nevezzük Nikinek - hogy ha nem állítja le a ,,cuki" rokonát, az egész maffiájuknak búcsút inthetnek, ráadásul ő is a sittre kerül. Még aznap megverték a barátomat, de úgy, hogy másnak a kórházba ment. Majd Niki ismét felhívta apukámat, csakhogy elmesélje, valószínűleg nem is Cüneyt nyomult rám, mert ő rengeteg nővel találkozgat, hurcibálja őket ide-oda, és biztosan nem egy 15 éves lányt szeretne magának. El tudjátok képzelni, hogy ez egy mennyire megalázó szituáció? Amikor a saját apátokkal közlik majdnem teljese nyíltan, hogy a lánya egy levakarhatatlan kurva? Ez persze nem is igaz, mert sosem nyomultam az exemre, mindig ő tepert utánam. 

De visszatérve az előbbiekre, Cüneyt a verés, és a halálos fenyegetés után egy szót nem írt. Letiltott (ő tiltott le!!!) és az egész le is volt zárva az ő részéről. Nem adott magyarázatot, nem kért bocsánatot, többé már nem léteztem a számára. És én képes vagyok, még mindig érte sírni éjszakánként... Nem tudom miért csinálom ezt saját magammal, mert szörnyen felemésztő érzés... Olyan, mint két kép élne bennem róla. Egy, akit gyűlölök, és egy másik, aki nélkül nem akarok, és nem is tudok élni. Kár, hogy ez utóbbi nem valóságos, csak egy póz, amit azért vett fel, mert érezte, hogy ezt várom tőle. Talán ez a legnehezebb érzés a világon, amikor olyan embert szeretsz, akiről pontosan tudod, hogy nem kéne. 

Hisz tudom, hogy mellette a szegénység, a mindennapi lelki és testi kínzás, a megbélyegzés és a kínlódás várt volna. Tudom, hogy szívtelen, hűtlen, mocskos alak. De mégis, amikor megöleltem, megcsókoltam, úgy éreztem, hogy ő a másik felem, akinek a boldogságért az én szenvedéseim igazán nem jelentenek áldozatot. 

Most viszont erősebb vagyok, és hiába van még bennem szeretet, tudom hogy kell okosan dönteni, illetve nemet mondani. Az én harcom innentől az, hogy másokat átsegítsek az ilyen helyzeteken, segítsek nekik túllépni, a saját érdekükben! Van egy pont, ahol már a szerelem nem számít, mert vannak emberek, akiktől meg kell védenünk magunkat.