,,Ismered az érzést, amikor mindenkin áttiporva védesz valakit, majd jól pofára esel? Nem?! Akkor igazán szerencsés vagy."
Miután Cüneyt kórházba juttatta Zajzont, (,,művésznevén" a fiú, aki próbált felszedni) annyira kétségbe estem, hogy muszáj volt beszélnem erről a szüleimmel is. Panaszkodtam, hogy a barátomnak elment az esze, a féltékenység megőrjítette, és mindenkit ellenségnek vél. Valójában nem tévedtem nagyot, mert a párom az összes bokor mögött oroszlánt látott.
Ahogy elmeséltem a történetet, anyukám arca lesápadt, és félhangosan ennyit mondott:
,,Iza, ez az ember bűnöző!"

A nyomozás eredményére több hétig várnom kellett, de a végére már elég ideges voltam. Hiába bíztam az ítélőképességemben, a kisördög ott motoszkált a fejemben.
Egyik este épp vacsorához készülődtünk, amikor apukám leültetett, hogy közöljön egy rossz hírt. Cüneytről kiderült, hogy drogdíler. Már akkor sírtam, amikor elkezdte előkészíteni a mondandóját. Egy világ omlott össze a szemem előtt, és olyan érzésem támadt, mintha ez nem velem történne, mintha csak kívülről nézném az eseményeket. Megtiltották, hogy továbbra is együtt legyek Cüneyt-tel, sőt semmiféle kapcsolatot nem engedtek.
Annyi engedményt kaptam, hogy négyszemközt, utoljára felhívhattam. Először telefonon beszéltünk, ő épp egy étteremben ült. De amikor megtudta, hogy mi történt, körülbelül tíz perc alatt hazaért, és videóval chateltünk.
Ordítoztam vele, elküldtem a jó büdös francba. A fejéhez vágtam, hogy mennyire megvezetett, és hogy milyen fájdalmat okozott nekem. Hosszan beszélgettünk, ő pedig apránként meggyőzött, hogy ez az egész anyukámék hazugsága. Bizonygatta, hogy imád, hogy én vagyok az élete, és sosem verne át. Biztatott, hogy legyek okos, gondolkozzak és lássam be, a szüleim azért gyanúsítják ezzel, mert szeretnék, hogy szakítsunk. Hosszas munkájába került, de a szerelemtől vakon, hittem neki. Annyira ragaszkodtam és kötődtem hozzá, hogy nem akartam felfogni a nyilvánvalót. Ha egy pici esély is volt rá, hogy igazat mond, én újra bizalmat adtam.
Együtt zokogtunk. A barátomról annyit kell tudni, hogy pánikbeteg (is). Ilyen komoly stresszhelyzetben pedig persze, hogy előjön a betegsége. Először csak sírt - ami szintén újdonság volt a számomra, főleg egy férfitől - később pedig még rohamot is kapott. Elájult, nem tudott levegőt venni, én pedig úgy gondoltam, hogy aki ennyire képes kiborulni, az nem lehet hazug mocsok. A szívem - akár a fagyi a nyári napon - totálisan megolvadt, ellágyult.
Együtt zokogtunk. A barátomról annyit kell tudni, hogy pánikbeteg (is). Ilyen komoly stresszhelyzetben pedig persze, hogy előjön a betegsége. Először csak sírt - ami szintén újdonság volt a számomra, főleg egy férfitől - később pedig még rohamot is kapott. Elájult, nem tudott levegőt venni, én pedig úgy gondoltam, hogy aki ennyire képes kiborulni, az nem lehet hazug mocsok. A szívem - akár a fagyi a nyári napon - totálisan megolvadt, ellágyult.
Eldöntöttük, hogy megjátszuk a családom előtt a szakítást, miközben titokban mi tartjuk majd a kapcsolatot. Ezzel egy olyan csapdába estem, amiből sokáig nem tudtam kivergődni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése