A török maffiacsaládban 1. rész

Nem mondom, hogy én vagyok a legképzettebb ebben a témában, viszont az utóbbi egy évben volt lehetőségem tanulmányozni mindazt, ami egy ilyen közösségben történik/történhet. Találkoztam velük, ismertem olyanokat akik ilyen körökben mozognak, megtanultam a szabályaikat, láttam az életszemléletüket, és azt, hogy mindez mennyire más, mint a filmekben.

Főként a törökökről tudok nyilatkozni, úgyhogy ebben a cikkben róluk lesz szó.

A törökökről alapból jó tudni azt, hogy szenvedélyesebb emberek a nagy átlagnál. Az életet, és annak minden területét érzelmi alapon kezelik. Úgy gondolom, hogy a maffiában igenis vannak valós barátságok, bizalmi kapcsolatok. Előfordul, hogy a ,,főnök" valamilyen szinten kötődik az egyik kiskatonájához. És ez a fajta szenvedély teszi őket különösen kegyetlenné. Most képzeld egy picit bele magad a helyzetbe. Van egy srác, aki közömbös neked, és van egy, akit fiadként/testvéredként szeretsz. Melyikük árulása fájna jobban? Mitől lennél dühösebb? Szerintem a válasz egyértelmű, hisz akikért nem rajongsz, azokban nem is tudsz akkorát csalódni. 

A török emberek pedig hajlamosak elragadtatni magukat, illetve előfordul, hogy nem kezelik helyén a dolgokat. A nagy szavakban ott vannak nagyon, de sokszor van tartalom is azok mögött a szavak mögött. Könnyen, és viszonylag gyorsan kezdik az embert barátnak tekintetni, épp ezért elég nagy arányban esnek pofára. A maffián belül pedig az ilyen pofára esések vérbosszúként köszönnek vissza. Képtelenek nyelni egyet és továbblépni. (Bár a szervezett bűnözésben eleve nem divat csak úgy annyiban hagyni a sérelmeket). Önérzetesek a végtelenségig, és ha valaki a becsületükbe gázol, azt bármi áron, de meg kell torolni.

Az ayip és a namus

Az ayip törökül szégyent, míg a namus becsületet jelent. Meg merném kockáztatni, hogy ez alapján a két fogalom alapján élik az életüket. Minden tettüket, lépésüket meghatározza ezt a két dolog. Egy ilyen férfi mellett barátnőnek lenni nem hálás feladat. Hiszen a férfi becsülete onnantól kezdve a szerelmén is múlik, így az ilyen pasik felhatalmazva érzik magukat a kedvesük presszionálására. Ha kapcsolatba lépsz egy bűnözővel, a világ megváltozik számodra. Nem beszélgethetsz fiúkkal, nem vehetsz fel térd fölötti szoknyát, sem pedig kis gatyát nyáron, nem ülhetsz egy asztalhoz más férfiakkal, nem káromkodhatsz többé(!), nem mehetsz ki az utcára egyedül, csak kísérővel, és nem szólhatsz vissza a barátodnak nyilvánosan. És ezeket én mind tapasztalatból írtam. Volt olyan, hogy Cüneyt nem engedett el görkorizni... 

Egy ilyen ember mellett, te mindig csak a második, a csicska, a tulajdon, az engedelmes, kicsi feleség lehetsz. Egy robot, akinek a vágyai abból állnak, hogy gyereket szüljön, férjhez menjen, és élete végéig egy ostoba verőember szolgája legyen. Ja, ha neked más álmod is van, akkor nem kell aggódni, megkapod az érte járó verést. 

Emlékszem, amikor az exemnek először elmeséltem, hogy színésznő akarok lenni. Jót nevetett, és közölte, hogy biztosan nem! Szó szerint, túlzás nélkül, megtiltotta, hogy egyetemre jelentkezzek, sőt kötelezni akart, hogy 16(!) évesen menjek hozzá és fejezzem be a tanulást. 

Eleinte nem tűnt fel, hogy mennyire semmi vagyok, egészen addig, amíg együtt étterembe nem mentünk. Ragaszkodott hozzá, hogy én válasszam ki a helyet, aminek eleinte persze nagyon örültem. Valójában ciki, nem ciki, de én a szüleimmel általában elegánsabb helyekre mentem, mert úgy voltunk vele, hogy ha már áldozunk rá, akkor minőséget kapjunk a pénzünkért. És úgy gondoltam, hogy annyira nem számít túlzásnak, ha hébe-hóba az ember megenged magának ilyet is. Így az egyik kedvenc szállodámba hívtam vacsorázni. A problémák ott kezdődtek, hogy az intelligens szerelmem az étlapot sem tudta értelmezni, de oké, nem baj, segítettem neki. Azonban érezte, hogy bámulják az emberek, mert kilóg a sorból, nem ilyen helyre való, nem tud rendesen felöltözni, stb. De igyekeztem megnyugtatni, hogy ezt csak ő látja így. Bár nem igazán sikerült meggyőzni. A legeslegcikibb viszont az volt, amikor nem tudta megkülönböztetni az evőeszközöket egymástól... (Előételnek, főételnek, halnak való). Az egész étkezés alatt egy szót sem szólt, csak ingerülten meredt rám. Végül rendezte a számlát, és távoztunk. Beültünk az autóba, ő pedig azzal indított, hogy lekevert egy hatalmas pofont. Én sírtam, ő meg üvöltött, hogy megaláztam, leégettem és a becsületébe gázoltam. Azt mondta, hogy csak azért hoztam ilyen helyre, hogy kínos helyzetbe hozzam. 

Akkor megértettem, hogy a namus és az ayip mindennél fontosabb. Ezért a kettőért félre tudják dobni a szerelmet, a szeretetet, a másik ember érzéseit. 

Holnap folytatom a cikksorozatot!